Leírás
Kotkodács – az udvar királynője
Minden udvarban van egy tyúk, aki úgy viselkedik, mintha az egész hely az övé volna. Ez a sablon pontosan az ő alakja.
Előbb körbe, aztán tovább
Ceruza, filc vagy ecset a perem mentén – és ott áll a tyúk a lapon. Jöhet a csőr, a tojás, a fészek, esetleg egy csibe a lába mellett.
Mivel telik a tyúkok napja
Tojnak, kapirgálnak a földben, és ha elégedettek, felhangzik a kotkodácsolás.
Kis kéz, kis tanulás
A körberajzolás az ujjakat, a kiegészítés a szemet gyakoroltatja – közben pedig kiderül, hogyan megy az élet az udvarban.
Gyakori kérdések
Mit rajzolnak a gyerekek a kész körvonal mellé?
Először általában a csőrt, aztán egy tojást, fészket, néha egy csibét a lába mellé. A sablon a testet adja, az udvar többi részét a gyerek rajzolja hozzá.
Meddig bírja a sablon?
Fából van kivágva, ami jól tűri a használatot, így ugyanaz a tyúk újra és újra körberajzolható: ceruzával, filctollal és ecsettel is.
Megtud valamit a gyerek a tyúkokról?
Rajzolás közben igen: a tyúk tojik, kapirgál a földben, és ha elégedett, azt hallja az egész udvar.
Miért jobb a sablon, mint a szabadkézi rajz?
A szél mentén vezetett ceruza gyakoroltatja az ujjakat, és olyan formát ad, amivel a gyerek elégedett lehet. Ami a körvonalon belül és körülötte születik, továbbra is a saját rajza.
